A 3D nem is olyan hi-tech újdonság, mint egyesek gondolnák. Az alapelv már a 19. században létezett, persze a technikai megvalósítás csak az utóbbi időben vált profitképessé. Az alábbi animgif-ek egy sztereofényképezőgéppel készültek, kicsit fura,de az összhatás egyértelműen térbeli, szemüveg vagy speckó képernyő nélkül, bármilyen monitoron! 

Még néhány a link után! :)

Tegnap este láttam ezt a videót, nem is tennék hozzá semmit, hiszen Ray már szinte mindent leírt a time-palse videózásról :)

cím: Le Flâneur ("A Léhűtő")
téma: 2000 fotó Párizsból
kamera: Nikon D90
zene: 'Intro' by The XX


Hallgasd és élvezd! :)

Le Flâneur (music by The XX) from Luke Shepard on Vimeo.

Biztos mindenki látott már filmekben vagy az interneten olyan képsorokat, amikor pár másodpercbe sűrítve láthatjuk, ahogy lemegy a nap a város felett, vagy elmosódva rohannak az autók az utcán. Ezeket a felvételeket time-lapse videóknak nevezik és nem is kell sok minden az elkészítésükhöz: egy fényképezőgéppel és egy állvánnyal már neki lehet vágni!

Hogyan készül egy ilyen videó?

Az alapelv az, hogy bizonyos időközönként készítünk egy-egy fotót, de ezt órákon, vagy akár napokon keresztül ugyanabból a helyzetből. A képeket ezután bármilyen egyszerű videószerkesztővel (Windows Live Movie Maker pl minden win7-es gépen van elvileg) összeillesztjük pl 0,05 másodperces időközzel. Ekkor 20 képet látunk egy másodperc alatt, bizonyos lassan mozgó témáknál, vagy hosszú záridős felvételeknél ez már elég is, hogy folyamatosnak érzékeljük a képet.

Kedvcsinálónak mutatnék egy hátborzongatóan jó montázst egy Seattle-ben élő fotóstól, utána pedig leírom a részleteket és megmutatom az én próbálkozásom a Kármánból. Katt a videó utáni linkre a folytatáshoz! :)

Pár évvel ezelőttig a digitális fényképezőgépek piaca nagyjából három, jól körülhatárolható részre tagolódott: kompakt, bridge és DSLR.
A kompakt gépek kicsik, egyszerűbb objektívvel és apró szenzorral, "komolytalan" funkciókkal és nagyfokú automatizáltsággal.
A bridge valójában felturbózott kompakt, azoknak a fotókedvelő amatőröknek, akik szerettek volna nagyobb mozgásteret engedni kreativitásuknak.

A DSLR gépeket pedig az elhivatott amatőrök és a hivatásosok használják, legfőbb jellemzőjük a tükörreflexes kereső és az objektívek cserélhetősége.

Nagyon sokáig ez a két alapvető tulajdonság kéz a kézben járt, a tavalyi év azonban áttörést hozott és ez az egész rendszer felborult azzal, hogy a gyártók elkezdtek végre kísérletezni. Lássuk mire jutottak! 

Tükör nélküli gépek: a lavinát az Olympus Micro 4/3 rendszer indította el a tükör elhagyásával. A szenzorméret, bajonett és egyéb követelmények megegyeznek az olympus korábbi 4/3 rendszerével, azonban a hátsó fókusztávolság (az objektív bajonettjétől a szenzorig mért távolság) olyan rövid, hogy nincs hely tükörnek. Ez megkönnyíti az optikai tervezést, kisebb és olcsóbb optikák készítését teszi lehetővé. Cserébe az hiányzik, amiért szeretik a profik a DSLR gépeket: a független AF szenzor, mely elképesztő gyorsaságot biztosít; a valós keresőkép melyen könnyű ellenőrizni az élességet... no meg az a magával ragadó cseréptörés szerű kattanás exponáláskor, amire mindig felfigyelnek az emberek. :)

Azonban ezek a kompromisszumok a szenzortechnika és az elektronika fejlődésével egyre kevésbé élesek: a nagy hátsó LCD részletessége ma már elég magabiztos élességállítást tesz lehetővé és az elektronika is egyre gyorsabb. Ehhez az irányhoz hamarosan csatlakozott a Sony és sok másik gyártó is és ma már vagy egy tucat tükörnélküli gépet lehet kapni. Hogy miért jók ezek a gépek? Kicsik, mint egy kompakt, viszont képminőségre a legtöbb komoly amatőrnek megfelelnek. Mindig nálunk lehetnek, akár kiállításra szánt képeket is készíthetünk és az épp kedvünkre való objektívvel fotózhatunk. 

Azonban itt nem állt meg az élet és a következ nagy durranás a Sony SLT megoldása volt: ők a hagyományos tükröt egy féligáteresztőre cserélték és két szenzort pakoltak a gépbe. Az egyik szenzor a fény 70%-át kapja, ez készíti a fotókat, videókat. A másik szenzor kisebb felbontású, a fény 30%-ával intézkedik az élességállításról, csaknem olyan gyorsan, mint a hagyományos DSLR-ek. Ennek köszönhetően a méret egy kicsit csökken (a pentatükör/prizma elmarad) ahogy a tükör mozgatása is feleslegessé válik, így gyors sorozatfelvételek készíthetőek. Az eseményeket nagyfelbontású videókeresővel vagy kihajtható LCD-n követhetjük nyomon. A kevés kompromisszumot ráadásul a Sony élvonalbeli elektronikai megoldásokkal ellensúlyozza, így pillanatnyilag ők gyártják mérnöki szempontból a legkorszerűbb gépeket.

Itt tart most a fényképezőgép piac középső szegmense. A profik dogmatikusak és még sokáig ragaszkodni fognak a klasszikus DSLR kialakításhoz, a kompakt pedig mindig is kompakt marad. 

Azonban a nagyágyúk, a Canon és a Nikon egyelőre ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de a verseny miatt hamarosan ők is belépnek erre a piacra. Érdekes lesz, amikor ez megtörténik. :)