szombat, április 02, 2011

Technoblabla: fordulat a DSLR egyeduralomban

1 megjegyzés:
 

Pár évvel ezelőttig a digitális fényképezőgépek piaca nagyjából három, jól körülhatárolható részre tagolódott: kompakt, bridge és DSLR.
A kompakt gépek kicsik, egyszerűbb objektívvel és apró szenzorral, "komolytalan" funkciókkal és nagyfokú automatizáltsággal.
A bridge valójában felturbózott kompakt, azoknak a fotókedvelő amatőröknek, akik szerettek volna nagyobb mozgásteret engedni kreativitásuknak.
A DSLR gépeket pedig az elhivatott amatőrök és a hivatásosok használják, legfőbb jellemzőjük a tükörreflexes kereső és az objektívek cserélhetősége.

Nagyon sokáig ez a két alapvető tulajdonság kéz a kézben járt, a tavalyi év azonban áttörést hozott és ez az egész rendszer felborult azzal, hogy a gyártók elkezdtek végre kísérletezni. Lássuk mire jutottak! 


Tükör nélküli gépek: a lavinát az Olympus Micro 4/3 rendszer indította el a tükör elhagyásával. A szenzorméret, bajonett és egyéb követelmények megegyeznek az olympus korábbi 4/3 rendszerével, azonban a hátsó fókusztávolság (az objektív bajonettjétől a szenzorig mért távolság) olyan rövid, hogy nincs hely tükörnek. Ez megkönnyíti az optikai tervezést, kisebb és olcsóbb optikák készítését teszi lehetővé. Cserébe az hiányzik, amiért szeretik a profik a DSLR gépeket: a független AF szenzor, mely elképesztő gyorsaságot biztosít; a valós keresőkép melyen könnyű ellenőrizni az élességet... no meg az a magával ragadó cseréptörés szerű kattanás exponáláskor, amire mindig felfigyelnek az emberek. :)


Azonban ezek a kompromisszumok a szenzortechnika és az elektronika fejlődésével egyre kevésbé élesek: a nagy hátsó LCD részletessége ma már elég magabiztos élességállítást tesz lehetővé és az elektronika is egyre gyorsabb. Ehhez az irányhoz hamarosan csatlakozott a Sony és sok másik gyártó is és ma már vagy egy tucat tükörnélküli gépet lehet kapni. Hogy miért jók ezek a gépek? Kicsik, mint egy kompakt, viszont képminőségre a legtöbb komoly amatőrnek megfelelnek. Mindig nálunk lehetnek, akár kiállításra szánt képeket is készíthetünk és az épp kedvünkre való objektívvel fotózhatunk. 


Azonban itt nem állt meg az élet és a következ nagy durranás a Sony SLT megoldása volt: ők a hagyományos tükröt egy féligáteresztőre cserélték és két szenzort pakoltak a gépbe. Az egyik szenzor a fény 70%-át kapja, ez készíti a fotókat, videókat. A másik szenzor kisebb felbontású, a fény 30%-ával intézkedik az élességállításról, csaknem olyan gyorsan, mint a hagyományos DSLR-ek. Ennek köszönhetően a méret egy kicsit csökken (a pentatükör/prizma elmarad) ahogy a tükör mozgatása is feleslegessé válik, így gyors sorozatfelvételek készíthetőek. Az eseményeket nagyfelbontású videókeresővel vagy kihajtható LCD-n követhetjük nyomon. A kevés kompromisszumot ráadásul a Sony élvonalbeli elektronikai megoldásokkal ellensúlyozza, így pillanatnyilag ők gyártják mérnöki szempontból a legkorszerűbb gépeket.


Itt tart most a fényképezőgép piac középső szegmense. A profik dogmatikusak és még sokáig ragaszkodni fognak a klasszikus DSLR kialakításhoz, a kompakt pedig mindig is kompakt marad. 
Azonban a nagyágyúk, a Canon és a Nikon egyelőre ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de a verseny miatt hamarosan ők is belépnek erre a piacra. Érdekes lesz, amikor ez megtörténik. :) 

1 megjegyzés:

  1. Én is szívesebben vinnék magammal egy 30 dekás gépet, mint 8-10 kilónyi cuccot... de egy 1.4 , 1.8-as optika és egy FF szenzor háttérmosása még messze elérhetetlen egy ilyen kis géppel...

    VálaszTörlés

 
© 2012. Design by Main-Blogger - Blogger Template and Blogging Stuff